#272

…azt mondja, ugorj, pedig eszedben sincs bele, alába ugrani a mélynek, mert túlzottan félsz, remegsz, és roppant módon gyáva vagy. Pedig nem tart semmiből. Egy daruval felvisznek 60 méter magasba aztán előredőlsz, zuhansz, a kötél visszaránt egypárszor és aztán leszednek.

Ez történik, illetve ennyit lát az ember kívülről, de a legnagyobb és legdurvább csaták belül zajlanak. Az embernek ugyanis a legutolsó porcikája sem kívánja a szabadesést. Az elméje pedig egyenesen ellenzi ezt az öngyilkosságnak tűnő ötletet; megpróbálja ráderőltetni az ő egyetlen küldetését: ez pedig a túlélés. De akkor mégis mi az, ami motivál? Miért kell mégis ugrani? Bennem egyetlen egy dolog motoszkált: a bizonyításvágy. Hogy igen, képes vagyok kiadni egy, az élettel totálisan ellenkező parancsot: azt, hogy “Ugorj!” Képes vagyok legyőzni a magasságtól való rettenetes félelmemet. A régi klisé, ugyanis, hogy “ami nem öl meg, erőssé tesz” igaz. Pedig féltem. Borzasztóan, rettenetesen, beszarásig féltem.
Mert kurvajó elmém van, jól végzi a dolgát, és ott mondja a fejemben, hogy “Véged van, hülye vagy, ne ugorj!!!” Olyannyira jól végzi a dolgát, hogy a borzasztó belső félelem mellé fizikális síkot is produkál, csakcsupán azért, hogy a helyzet még szarabb legyen, mint amilyen. Ezek a tünetek az alábbiak, például: összeszorul a gyomrod, a vérnyomásod másodpercenként ugrál a 90/40 és a 210/170 között. Alacsony, mert majd’ elájulsz a félelemtől, és magas, mert félsz leesni és dolgozik benned az adrenalin. És a daru rendíthetetlen egyenletességgel szakít felfelé, te meg csak nézel, benne a kényelmetlen, szűk beülőben, a lábadról lelógó karabíneren keresztül húz lefelé a kötél. Felértek a csúcsra, Tied a pálya.
Felteszel egy totálisan fasz kérdést:
– Erre fogok ugrani? – mutatok bizonytalanul a nagyszínpad felé.
– Merre szeretnél? – kérdezi a középharmincas csávó, aki felfelémenet közben végig telefonált, miközben én csak azér nem hugyáltam be, mert már lent a Toi-toiban elintéztem.
– Tulajdonképpen mindegy… – jegyzem meg félszegen, elvégre rohadtul mindegy, melyik irányból baszódom bele a flaszterba, nem?
Felérünk. Hűvös van. Körbenézek, kurva messzire lehet látni. És olyan picik az emberek is. Odaállok a kosár szélére és lenézek. Borzasztó. Majd’ elájulok. “Nincs az a pénzt, hogy leugorjak…” És nem is ugrok, csak előredőlök, belendítem magam és elengedem a korlátot.

Fejjel lefelé zuhanok… Ezerrel. A szél elképesztően fütyül a fülem mellett. Engem meg magábaránt ez a mocsok greviti… Most csinálok be… Vajon mikor fog visszacsapni ez a szájbabarmolt kötél? Bazm…. Gyerünk már…

Megfeszül végre… Kezek előrebaszódnak, megfékez a kötél és visszavágódok. Fel, fel, nagyon magasra.

Ez az a pillanat, amikor felszabadulsz. Az ugrás innentől élvezetes, mert eddig inkább küszködés. Bepörögsz elég keményen, vigyorogsz, de ezt senki se látja. Ott vagy, csüngsz benne az ájerben horizontálisan mondjuk 25-30 méteres amplitúdóval. És csak pörögsz, zakatolsz, és tudod, hogy már nem lehet gond. Bemutatsz a lentieknek, mert Neked most lehet bárkinek bemutatni, pozíciódnál fogva fel vagy hatalmazva arra, hogy azt sikítsd fejhangon, akár magadban vagy hangosan is, hogy “Csírák vagytok, ti ott lent, bazmeg.” Akkor te vagy az űberkirály, a megtestesült szabadság, meg a zuhanó fasz egyben.

Lent a csávó nyúlkál a kezed után, de nem bír elkapni, mert bajnok vagy, ő meg egy lúzer, rüszü, és különben se próbálkozzon, mert kurvajól érzed magad itten ég és föld között, fejjel lefelé! De aztán a harmadik-negyedik nekifutásra elkapja, pedig Te még mennél vissza, a semmibe, felpumpált adrenalinszinttel dobálódni, mert kurvajó…

Advertisements
This entry was posted in freeblog. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s